2024 Nyerges Rallye after, avagy nagyinterjú Ikotics Matyival

Szia Mateusz - hogyan telt a Nyerges előtti felkészülés? gondolom vártad már Te is a kezdést...

Az évkezdet előtt fizikálisan illetve mentálisan is igyekeztem jobb formába kerülni, hiszen elhagytam magam mindkét fronton a közelmúltban... aminek értelemszerűen volt negatív aspektusa is az életemre és a vezetésemre nézve is, hiszen gyakran nem azt csinálta a kezem, mint amit az agyam gondolt a volán mögött... De úgy gondoltam, hogy annyian támogatnak engem ezen az úton, hogy egyszerűen nem tehetem meg, pofátlanság lenne nem felkészülni ilyen szinten is. De mentségemre legyen mondva, úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem ennek érdekében!

Hogyhogy ez a Honda lett? Ha jól tudom, más volt tervben..

Autóválasztás ügyileg... hát na, jó' elvótunk :-D

Szerettem volna a MUG-001-el menni, az volt az alap terv sokáig, viszont őszintén szólva nem vagyok még anyagilag azon a szinten, hogy egy ilyen autót le tudjak írni nullára... én mindig a legrosszabbra készülök, a jót le lehet improvizálni (de talán ezt Te is pontosan tudod).

Ugye a MUG egy gyári, sorszámos kocsi, mindene patika állapotú...  

és annak a gondolata, hogy én ezt esetlegesen meg is tudom semmisíteni (amire valljuk be, képes vagyok) már gondolati szinten is kicsit nehéz volt... így egyáltalán nem bánom, hogy a navigátorom Somlai Gábor EP3-as Hondájával lódultunk neki a nyitó futamnak! Ugye ő rendhagyó módon... sofőrt keresett a saját kocsijába, és voila: jöttem én! Egy verseny után azt mondom, hogy nagyon jó választás volt, nagyon jó indulatú, jól kezelhető gépjárműről van szó... persze vannak sajátosságai, ezek a "sétálások" például, de ezeket mondhatni már-már megszoktam, alapvetően is alkalmazkodó csórógyerek vagyok, keveset állítottam eddig magamra a vasakat. Így egyelőre alapbeállitással megyünk (Guzi János féle) ami megfelelt, de később elképzelhető, hogy jobban magamra fogom szabni. Nagy tempónál is jól viselkedett, nem pattogott el, nekem kellett rá pattanjak a gázra, hogy ne vegyem el! :-D Egy szó mint száz, ez az autó marad egész évben, ha sikerül mennünk tovább, tehát marad a P13 kategória is.

Hogy sikerült az első nap? Nagyon egyben volt a "gang", jó volt ezt átélni belülről / közelről is speciel nekem.

Az első nap nagyon jól sikerült. Nagyon jó volt átélni ezt az "egyben levést" 3-an (Endre, balázs és jómagam) valóban, ez nekem különösen kedves volt. Rögtön az első két gyorsasági számomra meghatározó lett; nagyon tetszett, hogy elsőre tudtunk egy ilyen tempót autózni. Én férfiasan bevallva megmondom neked, kihúztam magam, veled egyetemben! :-D Hiszen ha hiszik, ha nem, mi még ugye nem jártunk itt, soha nem mentünk még ezeken a pályákon... Én még szimulátorban sem! De nem tudom, hogy megvannak-e ezek ott, szerintem nem...

(balázs: de, meg van a Lábatlan Assetto Corsaban, és igen, mentem rajtuk már sokszázszor, de a változó útfelület nincs megoldva, így segít, de nem, de igen, de nem)

Szóval Tőled főként, de a magam részéről is azt gondolom ez a tempó az első két gyorson nem csak meglepő volt de egy kitűnő részeredmény is, amire lehet épiteni! Voltak olyan szituk, olyan féktávok, amikre álmomban sem mertem konkrétan gondolni; már arra, hogy képes vagyok rá. Nyilván nem akarom fullra a saját vállamat veregetni, mert ez nem erről szól, DE... én tényleg nagyon jónak éreztem az egész napot, úgy tokkal-vonóval és szerencsére az idők is ezt mutatták. Pláne úgy, hogy használt abroncsokkal mentünk. Nem úgy mint a "bojunk" többi része, ugye balázs? 

(balázs: igen, Endrével mi azért beújítottunk, én életemben először mentem új gumikkal a teszten, és azt hoztuk le Nyergesre is)

Szóval vezettük a kategóriát, és végül az sem okozott különösebb gondot, hogy a navigátorom benézett egy gyűjtőt és kaptunk egy kis büntetést (ez volt az egyetlen hibája ez a huszas). Ez a baki viszont arra tökéletes volt, hogy megtanuljuk egymást is kezelni az ilyen szituációkban (illetve az alapokat.. hogy el kell olvasni az itinert mindig :-D). Gábor nehezebben élte meg talán, és nyilván én sem tapsoltam örömömben, hogy végre klappol minden a pályán, aztán egy ilyen banánhéjon megy el a verseny... de kimozogtuk pár percen belül! Szóval nem befolyásolta az eredményünket végül, és tanultunk belőle sokat. Jobb lett volna kicsit a májamnak, ha előrébb / közelebb vagyunk abszolútban, de alapvetően nem okozott gondot, na.

Milyen érzésekkel jöttetek haza a második nap után...? Ez mindenkinek nehéz volt értelemszerűen, de azért kíváncsi vagyok a Te gondolataidra is.  

Röviden? Nagyon sz*r érzésekkel jöttem haza. Erről aztán fogok tudni beszélni sajnos...

Én úgy tudtam meg, hogy mi történt, hogy a 6-os gyors céljában voltunk már. Azt is tudtam, hogy a Vityáékkal történt... akit én nagyon jól is ismerek, ismerjük egymást, egy nagyon kedves ember számomra. Pont a verseny napjai előtt beszélgettünk hosszasan magánéleti dolgokról...

Így én pontosan sejtettem, hogy mit élhet át... és iszonyatosan dühös voltam... hogy ennek meg kellett történnie... úgy éreztem, hogy megint át vagyunk b*szva a palánkon... végig vagyunk sz*patva a kocsival, ilyen cső, olyan biztonsági felszerelés, és akkor az egész alfája-omegája nincs rendben a környezetnek, amiben nekünk versenyeznünk kéne... egy több dimenziós fatális hibának gondolom az egész történteket, de nem is akarom ezt boncolgatni, nem vagyok szakember, nekem csak érzéseim vannak erről... A következő sz*r érzés az volt, hogy emberek sérültek, haltak meg, az felfoghatatlan... ez amúgy is durván hat rám, mert volt már ilyen PTSD-m korábbi versenyeken, hogy pl. csúsztunk egy kanyarban, és már leforgott előttem a kisfilm, hogy b*szki ezek rossz helyen állnak... és belegondoltam, hogy mi van akkor, ha tukó módon én disco-fékezem le az ember/embereket az út széléről... ami valljuk be, benne van, szinte mindenkinél én azt gondolom! Ugye mi is, ti is 180 körül mentünk el ott... nem tudom feldolgozni, hogy ennek a sztorinak mi is ki voltunk téve. Tudom, hogy ez része az autósportnak, de megérintett na... Ezért úgy jöttünk haza, hogy nem nagyon tudtuk megélni az eredményt... tudtuk, hogy jó a "flash" (félretéve a tragédiát) de üresség ordított belőlem is. Ugye tavalyi év végén én is letörtem lelkileg, mert több volt a sz*r, mint a jó, illetve Gábor eddigi pályafutása is kudarcokkal volt teletűzdelve, tán az autóját is sokan lesajnálták, legalábbis ez volt az érzés. De azt gondolom, hogy Mindhármunk becsületét sikerült kicsit visszahozzuk! (még akkor is ha ez egy ILLÚZIÓ, jól mondom, balázs?)

Mik a tervek 2024 hátralévő részére? Hiszen őszintén mondom, hogy szerintem is nagyon jól mentetek a nyitófutamon (ha csak az eredményeket nézzük). Én még nem láttalak így versenyezni, de még videón sem.

A terv változatlan 2024-re. ORB2-ben akarunk végig menni, ebben a kategóriában, ezzel az autóval. Eredmények alapján jól mentünk, de ez még nem az, ami tudom, hogy lehetne. Többször visszanéztem a belsőinket, és érted... lihegek a lassitókba :-D Gábornak is van még rengeteg tanulnivalója... szóval röviden, még sok dolog áll előttünk, de végre egy jó irányban érzem magunk. Ezt a fejlődést tervezem fenntartani, szerencsére van/vannak mögöttem olyan emberek, akik segítenek pályafeldolgozásban is, vezetéstechnikában is, szóval tényleg egy jó kis csapat dolgozik ezen az ügyön, amihez nekem eddig nem volt szerencsém! Nem titok, hogy az egyik ilyen ember az Bessenyey Zoli, aki tavaly óta támogat engem ezzel, teljesen jó szándékából, saját privát idejéből csíp le ennek érdekében... és érzem magamon azokat, amiket belém plántált... természetesen még messze vagyunk a végállapottól, és persze majd csak ő tudja pontosan elmondani/értékelni, hogy mennyire érződik a fejlődés, de én magamon biztosan éreztem, hogy bizonyos dolgokat, ha csak egyesével is de tudtam implementálni a versenyzésembe, ami borzasztó jótékony hatással volt. Ezekért a dolgokért is vagyok motiválva a fejlődésre, csak ugye a baleset végett ez kicsit megtört, de talán ez normális; a bizadalmam totálisan megrendült, napokig nem is tudtam elképzelni, hogy én versenyautóba üljek Magyarországon még egyszer... Ezen azóta is dolgozom, hiszen nem hagyhatom "cserben" ezeket a jó embereket, akik körülvesznek engem a Rally dimenziónkban (Te is ide sorolható vagy kedves balázs) Viszont ezeket a dolgokat igen is át kell gondolni, beszélni kell róla. Nem tudom, hogy hogyan tudnék magammal elszámolni a családom előtt, ha több ember életét oltanám ki az én "rallyzgatásom" következményeként. Félreértés ne essék, egy versenyzőnek jogában van elesni, hiszen ő azért van ott, hogy maximumon menjen, és nem is akarok senkit sem hibáztatni - ezért is csodálom Vityát, hogy a baleset után egy pillanat múlva kvázi már tesztelni volt... én valószinüleg ehhez vajmi kevés lennék...

Összegezve, a versenyünket nézve, és csak azt nézve: nagyon jó rally élmény volt, imádtam menni etapon, hogy láttalak előttünk menni Titeket, a második napos rajtsorrend zseniális volt. Meg ahogy "előre engedtél" full fáradtan a tatabányai gyors etapja előtt, hogy legyek Szeleczky, hadd kövess... kaptál tőlem egy csokit is, hogy ne ess össze... úgy sajnáltalak, hogy ilyen balf*sz módra nem tudtál pihenni, eskü behúztalak volna :-D

Örültem a Percze Nándinak is, mert egy hihetetlenül alázatos csávót ismertem meg a személyében, de gondolom ezt Te is osztod... azt se tudta, kik vagyunk, és mégis segitett mindenben teljes vállszélességgel... Le a kalappal, igazi sportember... nyilván mi tudtunk a pályafutásáról, de hatalmasat nőtt a szememben!

Meg hát az egész brigád, jó embereket ismertem meg ott (családod is, szimósok is [rallysimfans matricát is kaptam!]) mindenki...

#extrastory

Ja és egy extra sztori... egy kalandunk volt az egész versenyen... második napon rajtolt előttünk egy ilyen Görög Tót nevű csávó... a tótbalázs...

csávókám meghúzta kicsit a piros C2 elejét, és olyan helyen ment el a vize, ahol én bizony megforogtam... 

kemény lett volna ott közösen piknikezni! :-D

Megforogtunk, telement a kipufogó meg a hátsó kerék is földdel, és ugye eleve azt sem tudtam, hogy mi vagy ki húzta ki alólunk a szőnyeget, hiszen előző körben ott majdnem trepnin mentünk át... minden gond nélkül... akkor meg történt ez, mondom biztos eltört valami... vagy defekt... beérek a célba, nézem, hogy mi van a kocsival, és semmi... hát mondom ezt nem hiszem el... elmentem Tatabányán a beiró tövéig, megemeltem a kocsit, átnéztem, hogy mi az isten nyila lehet vele... és nem jöttem rá, hogy mi okozhatta ezt a jelenséget... na de, gondoltam uccu: megcsináltuk a tatabányai gyorsaságit, szerencsére kategória előnyünk is megmaradt, szóval nyertünk... de ez mindegy is, nagyon lassan jöttünk, nem bíztam az autónkba... aztán etapon beszéltem a tótbazsival, mert ugye felhivott... hogy az ő vizén jártunk egy kicsit.... igy utólag egy jó sztori kerekedett belőle. És persze k*rvára sajnálom, hogy kiestetek, de biztos vagyok benne, hogy megtanultad, amit meg kellett, és én nagyon büszke vagyok rád!