Egy Rallye-autószerelő naplójából... a vonal túlsó végén Szecsődi András!
"...Ő is részt vett Magyarországon a legelső Peugeot 208 Rally4-építésében.."
Mai vendégünk egy „hétköznapi” rallye-szerető embernek olyan helyekre enged betekintést, ahova csak kevésnek sikerül, és legtöbbször sűrű homály fed: a rallye-szerelők világába. Amíg a pilóta beszél a mérnökkel az autó viselkedésével kapcsolatos tapasztalatairól, mialatt a navigátor elrendezi papírjait és kiszámolja mikor, hol, mire van idejük, addig a szerelők teszik azt, amit a legkevésbé irigyelnek Tőlük a versenyzők: a tűzforró alkatrészek között matatva húzzák után a csavarokat, keresik az autóban észrevétlenül megbúvó hibákat, az egyetlen elfogadható eredményért: A győzelemért!
Szecsődi András versenyzett Ladával, Alfa Romeo GTV6-tal; 2014-ben a Historic mezőny R3 kategória évvégi 2. helyezettje lett, sőt, Ő is részt vett Magyarországon a legelső Peugeot 208 Rally4-építésében. És most, olyan csapatoknál dolgozik, mint a HRT Racing vagy a Tagai Racing Technology. Lássuk, miért is olyan különleges ez az élet…
Hogyan csöppentél bele az rallysport világába?
1992-ben édesapám vitt el először autóversenyre, a Salgó Rallye-ra. Nagyon sokat köszönhetek Neki az autózással és kb. mindennel kapcsolatban! Utána aztán elindult a lavina. Néző, "komálós", szerelő, amatőr versenyző, szerelő...
Tudomásom szerint versenyeztél is. Mesélj erről picit.
2006-ban jött egy lehetőség, hogy egy Opel Astra GSI-ben navigáljak. Egy pár versenyt navigáltam, aztán szerettem volna vezetni. 2008-9 körül, mint oly sokan, én is beálltam a sorba: vásároltam egy utcai 2105-ös Ladát, amit apukámmal, öcsémmel és sok barát segítségével elkezdtünk versenyautóvá alakítani. Mivel akkor még tanultam, ez elég lassan ment. Amikor már legalább nagyjából működött, akkor indultunk előfutóként a Rally Túrában az esztergomi versenyen, ahol a második tardosbányai gyorson akkorát zakóztunk, hogy úgy mentünk át a patakon, hogy nem lett vizes az autó. Egész nap ott lebzseltünk, autó persze kuka.
Na, ezután az újpesti rallys társadalom összedobta nekem a karosszéria elemeket és újjáépítettük az autót. Utána mentünk pár versenyt félig-meddig saját pénzből, szerettem volna még jobbá tenni az autót, de arra már nem volt keret, így eladtam a szekeret. 1 év kimaradt, míg Kari (aki manapság a Historic mezőnyben a Csukinak navigál), felajánlotta, hogy menjek következő évben az Ő Alfa Romeo GTV6-osával. Ez akkor nekem egy borzasztóan nagy lehetőség volt! Egész jókat is mentünk, de sajnos az év végén a Mecsek Rally-n az orfűi körgyorson, a Rácz tanya után, megint dobtam egy totálkárt. Na az évre ennyi volt, másik autóra nem volt pénzem, így a versenyzés megint abba maradt.
Következő évben szereltem Kari egyesületében, de kerestem a lehetőséget, hogy esetleg visszatérjek. Adamcsek Pista bácsi szólt, hogy nem-e megyünk-e a C2-es Citroenjével. Én örültem a lehetőségnek, így kitaláltuk, hogy Szilveszter Rallye-n teszt, következő évben teljes ORB2 idény. Ekkor 2015-ben járunk. Nosza, Szilveszter Rally előtt gondoltuk kipróbáljuk a C2-öt, Márianosztrán. Annyira sikerült ez a mutatvány, hogy lett egy újabb totálkár a nevem mellett. Következő szezon így természetesen off, egy Salgó Rallye-t mentünk, de ott annyira béna voltam, hogy a verseny vége előtt hazajöttünk. Azóta pedig maradt a szerelés. A navigátoraim a következő uriemberek voltak, remélem nem hagyok ki senkit: Ronyecz Zoli, Szőke Zsolti "Szözsi", Bettes Peti, Pálla Barbi, Szecsődi Kristóf, Major Erik és Adamcsek Pista bácsi.
Melyik csapatnál kerültél először szerelői szerepkörbe?
Karácsony István a.k.a. Karinál, a SCAR Ungheria csapatánál.
Mi az alapvető különbség a régebbi autók és a modernkori típusok között - műszakilag/szerelhetőség szempontjából?
Nekem annyira régi, komoly versenyautókat sajnos nem volt lehetőségem csinálni. Jobban szerettem a régi WRC-ket, illetve az A-s kocsikat, de sajnos nem csinálhattam őket. A srácok emlegetik, hogy azokat állandóan reszelni kellett. A maiak megbízhatóbbak. Azt gondolom, hogy a régiek hiába erősebbek voltak, nem volt olyan fék és futómű alattuk, mint a mai autókon.
Melyik a jelenlegi autósporttal kapcsolatos munkád legnehezebb része?
Az utazás, meg az idő, hogy a civil munkámat össze tudjam egyeztetni a versenyhétvégékkel!
Olyan nevekkel dolgozhattál együtt, mint Mads Östberg, Nikolay Gryazin vagy Maior Norbert. Kivel volt a legkönnyebb együtt dolgozni? Vagy… kivel volt a legnehezebb?
Gyakorlatilag a Mads-el dolgoztam a legtöbbet. Azt nem tudom megmondani, hogy kivel volt a legkönnyebb és kivel a legnehezebb. Mindenkinek lehet jó és rossz napja is. Ami ezekben a pilótákban nagyon tetszik, hogy tudnak egy versenyhétvégében, illetve egy komplett szezonban gondolkozni, nem pedig gyorsokban. Nem akarnak minden gyorsot megnyerni, hanem versenyt vagy bajnokságot a végén. Egy érdekesség; Mads-el és Gryazinnal ugyanazon a pályán teszteltünk 4 nap eltéréssel, a körülmények nagyjából ugyanazok voltak. 2 teljesen ellentétes beállítás volt ugyanazon az autón, mégis ugyanolyan időt mentek a pályán. Szerintem ettől klasszisok!
A versenyhétvégéken az autó melyik részével szoktál foglalkozni? Változó, vagy fix?
Amikor a Citroent csináltam akkor én mindig a hátsó részén dolgoztam, váltócserénél általában az alsó részét bontottam. Ez a TRT-nél, amikorra már összeszoktunk, akkor úgy sacc-kb 17 perc alatt ment. A Peugeot-nál általában az elejével foglalkoztam. De az, hogy ki hol van, azt mindig megbeszéltük és fontossági sorrendet állítunk fel.
Neked nem ez a „hétköznapi” munkád. Mennyire nehezíti meg, a két „életet” összeegyeztetni?
Nagyon. Idén januárban nyitottunk egy saját autószerelő műhelyt, így az is sok energiát emészt fel, de nem szeretnék elszakadni az autósporttól sem. Plusz ugye a család is nehezen emészti, főleg a kislányaim, de nagyon megértőek, ezért csak köszönettel tartozom Nekik.
Végül, milyen jó tanáccsal látnád el azt, aki erre adná a fejét?
Nem szoktam tanácsokat adni. A mai autósport már nem ugyanaz, mint régen, persze semmi sem az. De ha valaki autósportra adja a fejét, annak nagyon sok kitartás kell, na meg ha megvannak az anyagiak... az sem árt. De, aki tudja, nyomja neki! Jó lenne, ha lenne megint egy népes mezőny ügyes versenyzőkkel. A nézők pedig nagyon figyeljenek, hogy biztonságos helyre álljanak, mert ez egy nagyon szép sport, de irtózatosan veszélyes!
Nagyon köszönöm, hogy megkerestetek és kíváncsiak voltatok a véleményre, megtisztelő!
