Hello Racing klasszikus mesterhármas, Czékmány Norbi gólkirály

Mit is mondhatnánk? Megcsináltátok! Tavaly némi szerencsével behúztátok a csapatoddal az ORB2 bajnoki címét, ám az idei klasszis teljesítményed már egyáltalán nem a szerencsén múlt. Sokak meglepetésére szinte csont nélkül nyertetek minden versenyen, ahol elindultatok. Először is, szívből gratulálunk! Ez a bravúr nem fordul elő túl gyakran… Így, hogy eltelt egy kis idő, milyen érzések kavarognak benned?

Mindenekelőtt nagyon köszönöm! Hat-hét éve még a reptéri suzukis versenyeket és az amatőr rallycrosst cseréltük MARB-os ladázásra, amit már akkor hatalmas dolognak éltem meg – végre "tényleg" ralizunk! Onnantól bár lépésről lépésre egyre nehezebbé vált a kihívás, a lelkesedésem sohasem hagyott alább, sőt! Egy-egy nehézség vagy siker sokszor csak olaj volt a tűzre. Úgy gondolom, hogy ez segített elérni az idei eredményeket is. Ami egyébként akkor még, az ütött-kopott kis Swiftből nézve, nagyon távolinak tűnt, viszont számomra korántsem elérhetetlennek. A fókusz mindig a távlati célokon maradt; én pedig szépen csendben, de nagyon hittem abban, hogy valamilyen módon mindig előrébb jutunk majd. Mint a biciklizés: lökünk egyet rajta, és ha gurulunk, egyensúlyban maradunk. Eddig nem estünk el, és nagyon tekerek, hogy ez sokáig így is maradjon.

Melyik versenyen tanultál szerinted a legtöbbet?

A Mecsek mindig nagyszerű, nem hiába ikonikus verseny. Számomra is azzá vált, pedig csak két alkalommal indulhattam rajta. Idén szerintem ott tanultam a legtöbbet, egy versenyre levetítve. Ez volt a második versenyünk a naptárban, és olyan változatos, ismeretlen pályákkal fűszerezett útvonalat teljesíthettünk, amely nagyon sokat segített később a fejlődésben. Az ott kipróbált beállításokhoz és belsőkhöz sokszor vissza tudtam nyúlni az év folyamán.

2024, abszolút favorit gyorsaságid?

Mondjuk, hogy Székesfehérvár, Kőhányás. De nem a vonalvezetése, a tempója vagy ritmusa miatt. Hanem mert először még kikaptunk rajta, másodjára még mindig ledobott a hátáról, de végül az eddigi legszorosabb Power-győzelmünket ünnepelhettük a céljában. Mintha sikerült volna "betörni" a verseny végére, így lett a fekete-lóból az egyik kedvenc. 🙂 Az ilyen élmények mindig megszínezik az ember véleményét.

/a teljes gyorsaságit Norbiék mögött ide kattintva tudjátok megnézni /

2024, best hot moment?

Ha sietsz, mindig vannak pillanatok, amikor a tereptárgyak közel kerülnek, tizedmásodpercekre utassá válsz, esetleg elragad a lendület, vagy egy szoros adok-kapok közepén vagy, és kicsit bátrabban vállalsz kérdőjeles részeket. Szóval kalandok akadtak természetesen, viszont igazán veszélyes pillanatunk szerintem nem volt, még ha csapaton belül lenne is, aki ezt megmosolyogja...

2024, legrosszabb pillanat?

Rally Hungary, Veszprém. Biztos furán hangzik, hiszen ott el sem indultunk, de éppen ezért. Dolgozott a csapat egész off-szezonban, sajnos mégsem sikerült összeraknunk a büdzsét, és rajthoz állni a szezonnyitón. Elmentünk hát nézni a versenyt, ezzel együtt kicsit ismerkedni a többi kupás indulóval és a szervizcsapattal, de ettől csak még jobban nyomasztott a dolog. Alig vártam, hogy végre elteljen az a pár hét, és Diósgyőrben végre felvehessük a kesztyűt.

2024, legnehezebb verseny? (még jó, hogy a miku vb 2023-ban volt)

Pedig valóban a Miku VB-t mondtam volna, jól gondoltad! 🙂 Idén viszont számomra a Zemplén volt a legnehezebb. Az egyetlen olyan verseny, ahol egyik pályán sem mentem még korábban. Ehhez jöttek az őszi, változó körülmények és az egészen emberes versenytáv. Viszont mégsem ezek miatt volt számomra a legnagyobb kihívás, hanem inkább a taktika és a higgadtság oldaláról kellett jó döntéseket hoznunk az autóban. Emellé azért a tisztes helytállást is kitűztük célul, és egy szép eredménnyel szerettük volna zárni az évet. Végül mindkettő sikerült.

Milyen verseny/bajnokság adna további motivációt, ha Rally4-es autóban kellene maradnod a jövőben

Ha versenyautóban ülhetek, az már számomra önmagában is hatalmas öröm, mindig! De természetesen ez még kevés a teljességhez. Szóval egy népes, sportszerű és szoros bajnokság, sok-sok küzdelemmel – na, az igazán szenzációs lenne! Remélem, lesz még részünk ilyenben.

Gondolom, a jövő már egy ideje foglalkoztat... Játsszunk egy kicsit a gondolattal! Mit választanál a következő három álomszituáció közül, ha úgy adódna? És miért?

• 1 verseny a VB-n Rally4-es autóval
• 2 verseny az ERC-n Rally4-es autóval
• 4 ORB1-es futam egy régebbi R5-tel

Biztosan eljön majd az idő, amikor csak egy-egy kedvenc vagy éppen bakancslistás versenyre, saját kedvem szerint fogok autóba ülni – legalábbis nagyon remélem. Az azért is lenne jó, mert ha tényleg megélhetjük, az valószínűleg azt is jelenti majd, hogy „mentünk már eleget”... De dolgozunk rajta, hogy ez a pillanat minél később jöjjön el. Mindaddig viszont én csak bajnokság szinten tudok gondolkodni. Annyiféle változó van, ami egy-egy verseny végeredményét befolyásolhatja, hogy szerintem egy-két futam még nem ad tiszta képet az adott páros képességeiről. Szóval, ennél a gondolatmenetnél maradva, a képzeletbeli opciók közül én az R5-ös autóra szavaznék, és a 4 db ORB1-es futamra. De akkor már nem lehetne mind a hat forduló? 🙂

Na de vissza a valóságba... Meddig adsz magadnak időt kitalálni, hogy mi az irány lesz 2025-ben?

Optimista vagyok, és nagy erőbedobással dolgozunk a háttérben, így remélem, hogy január-február környékén már tisztább képet látunk a folytatásról.

Szeretném itt megköszönni partnereink egész éves bizalmát és segítségét, valamint a csapatom munkáját és kitartását! Külön köszönet navigátoraimnak: Farnadi Áginak, Takinak és Patkó Gabinak. Koordináció, csapatvezetés és szerviz oldaláról Jóna Gábor barátomnak, Hoffer Zsoltinak és a Tagai csapatnak! És természetesen még ott a kis médiás brigádunk, akik versenyről-versenyre közvetítenek töretlenül a velünk történő eseményekről, nekik szintén! Nem utolsó sorban pedig feleségemnek, Katának, valamint családjainknak és barátainknak! Veletek együtt kerek csak ez a történet...